Néha csendben kell maradnom,

Mert ez az egyetlen módja annak,

Hogy egy kicsit jobban tudjak,

Egy kicsit bölcsebben gondolkodjam,

Egy kicsit tökéletesebbé váljak,

Istent egy kicsit előbb elérjem.

 

A meditáció isteni ajándék. A meditáció egyszerűsíti külső életünket, és megerősíti belső életünket. A meditáció természetes és spontán életet nyújt, olyan életet, amely annyira természetessé és önkéntelenné válik, hogy lélegezni sem tudunk anélkül, hogy tudatában ne lennénk saját isteni mivoltunknak.

Ima-lángok és meditáció-tenger

Az ima és a meditáció között a különbség a következő: amikor imádkozunk, azt érezzük, hogy létezésünk egy egycsúcsú felfelé szálló láng. Az ima alapvető természete, hogy Istent felfelé törekedve éri el. Amikor meditálunk, belevetjük magunkat a roppant tágasságba, a béke és üdvösség végtelen tengerébe, vagy magunkba fogadjuk a végtelen Tágasságot. Az ima és a meditáció olyan, mint az érem két oldala. Mindkettő nagyon hatásos. Amikor imádkozom, én beszélek, és Isten hallgat. Amikor meditálok, Isten beszél, és én hallgatom. Amikor imádkozunk, mi megyünk fel Istenhez; amikor meditálunk, Isten jön le hozzánk. Végül is a kettő ugyanaz. Mindazonáltal tudnunk kell, hogy amikor imádkozunk, úgy érezzük, hogy mi mint egyének el vagyunk választva Istentől. Úgy érezzük, hogy Ő ott van valahol, mi pedig valahol máshol vagyunk. Feltekintünk Rá, és könyörgünk Hozzá, de nem tudjuk, mikor és milyen mértékben fogja beteljesíteni imáinkat.

A meditáció azt mondja: – Isten se nem vak, se nem süket! Tudja, mit kell tennie, hogy bennem és általam beteljesítse Magát. Maradjak csak lélekteljes csendben. A legmagasabb imát a Megváltó Krisztus mondta: ,,Legyen meg a Te Akaratod.” Ez az ima a meditáció kezdete is. Ahol az ima utazását befejezi, ott kezdődik a meditáció. A meditáció olyan, mintha leszállnánk a tenger mélyére, ahol minden békés és nyugodt. Meglehet, hogy a felszínt hullámok sokasága borzolja, de a tenger alant érintetlen marad. A tenger, legmélyebb mélységében, csupa csend. Amikor meditálni kezdünk, először saját belső létünkhöz próbálunk eljutni, valódi létezésünkhöz – azaz, mondhatni, a tenger mélyére. A külső világból jövő hullámok itt nincsenek hatással ránk. A félelem, a kétség, az aggodalom és mindennemű világi nyugtalanság szertefoszlik, mivel bennünk szilárd béke van. Mivel elménk csupa béke, csupa csend és csupa egység, a gondolatok nem érinthetnek meg. Mint a halak a tengerben, fickándoznak és tovaúsznak, de nem hagynak nyomot. Tehát legmagasabb meditációnkban úgy érezzük, hogy mi vagyunk a tenger, és a tenger állatai nem befolyásolhatnak minket. Úgy érezzük, mi vagyunk az ég, és a szárnyaló madarak nincsenek hatással ránk. Elménk az égbolt, és szívünk a határtalan óceán. Ez a meditáció.

Imádkozom Istenhez, és meditálok Istenre.

Imádkozom Istenhez, hogy lássam Magasság-Arcát.

Meditálok Istenre, hogy érezzem Gyönyör-Szívét

 

A meditáció elkezdése

Ha otthon meditálsz, különíts el a szobádban egy félreeső sarkot, amelyet tökéletesen tisztává, szentté tudsz tenni – egy szent helyet, amelyet csak a meditációra használsz. Napi meditációdkor legjobb, ha egyedül meditálsz. Segít, ha meditáció előtt lezuhanyozol, vagy alaposan megfürdesz. Ugyancsak tanácsos tiszta, világos ruhát viselni. Ahhoz, hogy spirituális életet élj, naponta legalább egyszer meditálnod kell. Legjobb korán reggel meditálni, amikor a légkör még nyugodt és békés. Az este egy másik jó időszak. Ha fontosnak tartod a meditációt, és őszinte vagy, meditációd ereje automatikusan növekedni fog. Ha meditációdban rendszeres és pontos vagy, magad is észre fogod venni fejlődésedet. Ha a meditációt mindig ugyanabban az időpontban kezded, az segít leküzdeni az értelem fásultságát és csökönyösségét. Fontos, hogy amikor meditálunk, a gerincoszlopot egyenesen tartsuk, a testünket pedig lazítsuk el. Meglátod, belső lényed önkéntelenül kényelmes tartásba vezet; rajtad áll, hogy ezt megtartsd. Egyes keresők szeretnek fekve meditálni, de ez nem tanácsos. Könnyen az álom világába tévedhetsz vagy egyfajta belső szendergésbe. Ugyanakkor a helyes meditációhoz nem szükséges a lótuszülés, amely egy haladó jógapozíció. Sokan nagyon jól meditálnak széken ülve. Segít, ha füstölőt és gyertyát gyújtasz, és virágot helyezel magad elé.

Hívd meg a barátaidat

Ha Isten egy bizonyos megjelenési formáját részesíted előnyben – például a szeretetet -, ismételd magadban, amilyen lélekteljesen csak lehet: ,,szeretet, szeretet, szeretet”. Miközben a ,,szeretet” szót kimondod, próbáld érezni, hogy a szó szíved legbelsőbb zugaiban visszhangzik: ,,szeretet, szeretet, szeretet”. Ha jobban szereted az isteni békét, ismételd magadban a ,,béke” szót. Amíg ezt teszed, próbáld meghallani azt a kozmikus hangzást, amit ez a szó megtestesít. Érezd, hogy a ,,béke” a szíved legmélyén visszhangzó csírahang. Ha fényt szeretnél, ismételd lélekteljesen: ,,fény, fény, fény”, és érezd, hogy te magad fénnyé váltál. Próbáld azt érezni, hogy a lábujjad hegyétől a fejed búbjáig azzá a szóvá váltál, amelyet ismételsz. Érezd, hogy az egész testedet átitta a szeretet, a béke és a fény. Még egy gyakorlat: érezd, hogy a szíved ajtajában állsz, és meghívtad a szeretetet, a békét, a fényt, a gyönyört és a többi isteni barátodat. Ha a bonyolultság, a hamisság, a tisztátalanság, a bizonytalanság, a kétség és más negatív erők tűnnek fel, ne engedd, hogy belépjenek. Próbáld azt érezni, hogy mind az isteni, mind pedig az istentelen tulajdonságok emberi alakot öltöttek, és emberi szemeiddel is láthatod őket. Még ha naponta egyetlen egy barátodra tudsz is csak gondolni, és csak ezt a barátodat hívod meg, hogy álljon szíved ajtajában, ez akkor is egy isteni barátság kezdete. Egyik nap csak barátodnak, a szeretetek engeded meg, hogy bejöjjön; a következő nap öröm barátodat engeded bejönni. Bizonyos idő múlva egyszerre egynél több barátodat is meg tudod majd hívni. Kezdetben talán nincs rá módod, hogy egyszerre egynél több barátodat tápláld, de végül képes leszel egyszerre valamennyi isteni barátodat meghívni.

Forrás: Sri Chinmoy: Az öröm szárnyai könyve. A könyv itt vásárolható meg