Hadd próbálja meg Lelkem szépsége,

Szívem tisztasága

És Elmém őszintesége

Boldoggá tenni a kedves Földet.

Ha elménkkel azt gondoljuk, hogy valami nagyon mélyet, tágasat és mélyenszántót hordozunk, a tágasságnak és mélységnek ez a gondolata még mindig szinte semmi hatalmas Elme, szív és lélek - Sri Chinmoyahhoz a tapasztalathoz képest, amit átéltünk vagy át fogunk élni. Ha valaki egy gyereknek azt mondja, hogy valami nagyon nagy, azonnal egy elefántra vagy egy házra gondol. Neki ez a felfogása a nagyságról. Ha az elménkkel gondolkodunk, elképzelésünk a tágasságról és mélységről hasonlóan korlátozott. Az elme nem tudja felfogni a végtelen kiterjedést. Nem tudja megfelelően befogadni a végtelen kiterjedés benyomását. Tehát ha a törekvő az elméjével akar lehozni valamilyen isteni tulajdonságot, tudnia kell, hogy az elme még elképzelni sem tudja rendesen ezeket a tulajdonságokat, nemhogy lehozni. Ez azért van, mert az emberi elme felfogóképessége korlátozott, míg az isteni tulajdonságok határtalanok. Az intuíció és az intuitív tudás nem származhat a tudatos elmétől vagy a tudatalatti síkról. Az intuíció nem kötődik az elméhez, ez valami elmét meghaladó dolog.

Az intuíció birodalma magasan az elme régiója fölött van. Ha egy felvillanás vagy igazság érkezik az intuitív síkról, nincs szüksége alátámasztásra a mentális, életerő vagy fizikai síktól ahhoz, hogy megnyilvánuljon. Istenien egyedi és a legfelsőbben egyetemes. Megvan a képessége, hogy felébressze és megvilágosítsa a keresőt.

Két út van. Az egyik az elme útja, a másik a szívé. A szív útja egy rövidebb út. Ha az elme útját járjuk, nagyon gyakran kétségeink lesznek. Kétségbe vonjuk a törekvésünket, kétségbe vonjuk saját tapasztalatainkat, és kétségbe vonjuk Isten iránti érzéseinket. Ebben a pillanatban szeretjük Istent, a következő pillanatban talán nem szeretjük Istent, mert nem teljesítette a vágyainkat. Az elme útján állandóan ellentmondunk saját gondolatainknak. Ebben a percben azt mondjuk, az út nagyon jó és fejlődünk. A következő percben, amikor a vágyaink nem teljesülnek, és kétségeink támadnak, az előrehaladásunk megáll.

hatalmas Elme, szív és lélek - Sri ChinmoyA másik út a szív útja. Ha már szeretjük Istent, beleugrunk a Béke, Fény és Üdvösség tengerébe. Mint az óceánba belépő csepp, úgy érezzük magává az óceánná váltunk. Ha az elmét használjuk, az rögtön kétségeket ébreszt: „Egy ilyen hatalmas óceánban el fogok pusztulni.” A szív ellenben így szól: „Nem, beugrok. Ha beugrok, nem veszek el, csak a Végtelenné válok.” A szív olyan mint egy gyermek és a gyermek mindig bízik a szüleiben. Ezért, ha van mesterünk, hiszünk benne, és Istenben is hiszünk, mert Isten mindig azt teszi, ami a legjobb nekünk. Ezt érezzük, ha a szív útját követjük. A szív útja a legrövidebb út.

Számos oka van annak, hogy azt mondom az embereknek, hogy a szívükben maradjanak, nem az értelmükben. A szív tudja, hogyan azonosuljon a Legmagasabbal, a legtávolibb és a legbelsőbb világokkal. Az elme esetében ez nincs így. Az elme egy tárggyal, egy személlyel, valami korlátozott dologgal próbál azonosulni. Ellenben ez az azonosulás nem tiszta és teljes. Amikor az elme azonosulni próbál, tétovázva, sőt akár gyanakodva tekint a tárgyra. Ezzel szemben, amikor a szív akar valamivel vagy valakivel azonosulni, a szeretet és az egység érzését használja. Ha a szív akar valamit látni, teljességében látja azt. De amikor az elme akar valamit látni, megpróbál késleltetni és szétválasztani. A szív egyszerűsít, az elme bonyolít. Az elme öntudatlanul örömöt merít a bonyolult és zavaros dolgokból, a szív ellenben az egyszerű dolgokban leli örömét.

Forrás: Sri Chinmoy: A spirituális élet. A könyv itt vásárolható meg

Meditáció: kulcs a belső élethez

Itt és most kezdd el

Örömben élni

Értelem lecsendesítése

Tudat

Meditációs technikák